Ároni Áldás Biblia
Az ároni áldás "Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! "(4Móz 6, 24) Isten megparancsolta Áronnak, hogy mint főpap, ezekkel a szavakkal áldja meg a népet. Ez az áldás csaknem minden istentisztelet végén elhangzik, egy-egy sora azonban nehezen érthető. Mi az áldás? A Biblia szerint minden testi és lelki jónak a foglalata, amit Isten az embernek adhat. Nem azért adja, mert az megérdemli, meghálálja, hanem mert szüksége van rá. Az áldás ajándék, amit Isten szeretetből ad, ha akar. Tehát nem Áron áldotta meg a népet, hanem Isten. És nem a lelkész áldja meg a gyülekezetet, ő csak hirdeti ennek a lehetőségét, és kívánja, kéri azt az emberek számára. Ugyanígy egy szülő is megáldhatja gyermekét, vagy bárki kívánhatja hittel Isten áldását másokra. Mit jelent az első mondat: áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged? Ez az áldás először a pusztai vándorlás során hangzott el, ahol ezer veszély leselkedett az emberekre. Isten ezekkel a szavakkal azt ígéri (mert ez a kérés egyben ígéret is), hogy mint jó pásztor őrizni fogja népét.
Ároni Áldás Bíblia Online
Az ároni áldás 22 23 Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik: 5Móz 21, 5; 1Krón 23, 13 24 Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Zsolt 134, 3 25 Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! 2Móz 34, 6-7; Zsolt 67, 2; 80, 4. 8. 20 26 Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet! Zsolt 122, 7-9; Ézs 9, 5; 57, 19; Jer 29, 11; Ef 2, 14 27 Így mondják ki a nevemet Izráel fiai felett, és én megáldom őket.
Ároni Áldás Biblio.Fr
Aki hűségesen megtartja a törv-t, az Úr ~át kapja jutalmul ( MTörv 28, 1-14, Jer 17, 7). - Az Úr ~át elsősorban az közvetítheti, akit kiválaszt, és aki tőle küldetést kap, mint Mózes ( MTörv 33), Józsue ( Józs 14, 13; 22, 6), Héli ( 1Sám 2, 20), Dávid ( 2Sám 6, 18), Salamon ( 1Kir 8, 14. 55). E közvetítés különösen kultikus keretben, istentiszt. alkalmával történhet ( 1Sám 2, 20; 2Sám 6, 18; 1Kir 8, 14. 55; Zsolt 24, 3-6). Később a leviták feladata volt az ~osztás ( MTörv 10, 8; 21, 5); a Szám 6, 22-27 (vö. 1Krón 23, 13) szerint csak az Áron törzséből való papokat illette meg e kiváltság. A fogság után a papok a reggeli áldozat alkalmával kitárt karral adták a népre az ~t ( Sir 50, 13). Később, a zsinagógákban is csak pap mondhatta el az →ároni áldás t. - Az ember áldhatja Istent, amennyiben elismeri és magasztalja jóságát, hatalmát, fölségének, dicsőségét és sztségét, s ezáltal kifejezi iránta való tiszt-ét, háláját, bizalmát (pl. Ter 24, 48; MTörv 8, 11; Bír 5, 2. 9). →doxológia. - b) Az ÚSz-ben Jézus maga az ~.
Ároni Áldás Biblio.Htm
ároni áldás: "Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr és legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget! " ( Szám 6, 24-26). Áron és fiai, a papok e hármas kéréssel mondtak →áldás t Izrael fiaira. - A héb-ben három mondatból, 3, 5, 7 szóból álló, ritmikus formula. A templomi lit-ban záróáldás lehetett (vö. Lev 9, 22; MTörv 10, 8; 21, 5). A kat. lit-ban nem honosodott meg, csak néha tűnik föl magánhasználatban, pl. Assziszi Szt Ferencnél. Luther és a reformátorok tudatosan használták. ** BL:97.
Övéit arra tanította, hogy ~t mondjanak azokra, akik átkozzák őket, ( Lk 6, 28; vö. Mt 5, 44; Róm 12, 14; 1Pt 3, 9). Kérték ~át gyermekekre ( Mk 10, 16); az utolsó vacsorán adott ~a alapította az Euch-t ( →átlényegülés), s megáldotta tanítványait a mennybemenetele előtt ( Lk 24, 50). Az üdvözülteket áldottaknak mondta ( Mt 25, 34), a kárhozatra jutókat átkozottaknak ( 25, 41; vö. 1Pt 3, 9). - Amint a buzgó zsidók ( Lk 1, 64. 68) és Jézus tanítványai ( 24, 53; Róm 1, 25; 2Kor 1, 3; 11, 31; 1Pét 1, 3) áldották, azaz dicsőítették lstent, úgy áldotta a nép Jézust is ( Mt 21, 9; Jn 12, 13), azaz elismerte Megváltójának. - Mária áldott, mert ő a Megváltó anyja ( Lk 1, 29. 42; 2, 33). Szt Pál Krisztus bőséges ~ával érkezik ( Róm 15, 29), azaz Krisztus kegyelmi ajándékával, az üdvösséggel (vö. 1, 11). Hirdeti, hogy a keresztények Isten igaz népeként elnyerik az Ábrahámnak ígért ~t ( Gal 3, 8; vö. Ter 12; 18, 17). - 2. A liturgiában. a) Szorosan véve az ~ →szentelmény, mellyel az Egyh. Isten kegyelmét kéri az emberekre, ill. tárgyakra, hogy azok a lélek számára az üdvösség eszközeivé váljanak.