Nagy László Őszi Versei O
Nagy László Őszi Versei Salary
Mentovics Éva: A szél négy élete 2009. Mentovics Éva: A szőlő 2009. Mentovics Éva: Almaszedés 2009. Mentovics Éva: Az ajándékosztó ősz 2013. 23. Mentovics Éva: Az ősz útja 2013. Mentovics Éva: Az ősz vándorútja 2012. 01. Mentovics Éva: Az őszi szél 2009. Mentovics Éva: Az őszi szél dala 2014. Mentovics Éva: Búcsúzik a gólya 2009. Mentovics Éva: Dér pereg… 2012. 20. Mentovics Éva: Dió-mondóka 2012. Mentovics Éva: Gesztenye 2009. 22. Nagy lászló őszi verse of the day. Mentovics Éva: Gesztenye-mondóka 2012. Mentovics Éva: Ha int az ősz neked… 2010. Mentovics Éva: Iskolatáska 2009. Mentovics Éva: Madárijesztő 2009. Mentovics Éva: Mi lehet a tökből? 2009. Mentovics Éva: Milyen lehet az óvoda? 2009. Mentovics Éva: Október 2009. Mentovics Éva: Ősz a szőlőhegyen 2010. Mentovics Éva: Ősz anyó tipeg… 2013. Mentovics Éva: Ősz apó 2009. Mentovics Éva: Őszi kincsestár 2014. Mentovics Éva: Őszi rekviem 2014. Mentovics Éva: Őszi táj 2009. Mentovics Éva: Őszköszöntő 2014. 03. Mentovics Éva: Őszutó 2012. Mentovics Éva: Szőlőhegyi "idill" 2012.
A fák: sűlyedt hajók árbocai. A bokrok: nagy vízi pókok, óriás meduzák. Az út: kanyargó, nyúlós tengeri kígyó. S a tó: sötét álom a szívem fenekén. Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka Éjfélen az óramutatók! – És távol: fekete erdők! Rothadni ázott bokrok alatt, különös ízekkel a szánkban! Hangyák! és édesen hámlik a hús! hűs záporok énekelnek – Óh, néma giliszták! őszi csönd! jácint szellők suhogása! Mert ősz van és agyam-kezem már igazán belefáradt a pénzszerzésbe… – Barátaim, hát ennyi, csak ennyi az élet? Nagy László: Anyakép - diakszogalanta.qwqw.hu. – Csönd, őszi csönd, és vége. És szomorú, hogy ez a vég, szomorú, hogy az egészből egy szomorú vers marad csak. Egy szomorú vers, mely tétován s gyűrötten röpdös a szélben, mint a piros ősz ázott lobogói… Ma reggel, óh, ma reggel még őzike volt, ugrált a kedvem! bujkált! – De nemsokára megjött az eső, puha csepegés… Óh, lágy zene! néma giliszták! Megjött az eső, és nézd: megállítja az óramutatókat: perc, perc, perc: egyik se halad, mind beleragad a sárba! … – Felejtsük el, kedves, a holnapot; itt vannak a fekete erdők: merüljünk vissza porhanyó életnek a puha halálba!