Kálid Artúr Felesége
Mindaz, amit évszázadokon át alkotott az ember, itt van, a fejemben. Én ezt a tizenöt évet nem adnám semmiért. " (Borítókép: Kálid Artúr és Tűzkő Sándor a De mi lett a nővel? című színdarabban. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Kálid Artúr Felesége Zsuzsa
A darabot 1998-ban az év három legjobb magyar kortárs drámája közé választották. SZEREPLŐK: Bethlen Gábor Péter, Erdély fejedelme: Kálid Artúr Károlyi H. Kálid artúr felesége 2020. Zsuzsanna, a felesége: Nagyváradi Erzsébet Báthory Anna-Mária: Fekete Linda Homonnay-Nagy György: Krajnik-Balogh Gábor M. Boronkai György, kincstartó: Szemán Béla Ábel: Megyeri Zoltán Péchy Z. Simon, kancellár: Stubnya Béla Ágota, a fejedelemasszony társalkodónője: Turóczi Éva Pázmány Péter-Pál: Fellinger Domonkos Forgách Zsigmond Ottó: Stubnya Béla Sz. Simoni György: Szemán Béla Keresztessy Lip. Pál, lippai várkapitány: Fellinger Domonkos Panka, felesége: Haik Viktória Bora, lányuk: Takács-Kiss Zsuzsanna János: Stubnya Béla Jónás: Szemán Béla Rendező: Janik László Történik Erdélyben nagyjából a középkor alkonyán és az újkor hajnalán A Gózon Gyula Kamaraszínház és a Veres 1 Színház koprodukciója.
A politika és a szerelmi háromszög egymásba fonódása, az intrikák, megcsalások, és megcsalatások, féltékenység és behódolás, mind-mind keresztül-kasul hálózzák be ezt a modern feldolgozást, mely sokszor hangosan és ironikusan kérdez rá nemzeti önazonosság-tudatunkra, miközben egy szerelmi háromszög keretezi a történet folyását. Harcol itt egymással múlt és jelen, a kanti etika és a machiavellista államrezon, magán- és közérdek, magán- és közélet, férfi és férfi, férfi és nő, nő és nő, katolikus és református, király- és törökpárti, barokk és reneszánsz, perzselő hiedelmek és hideg racionalitás, Európa és Ázsia, plebejus és arisztokrata. A történetmesélés fordulatai során pedig egyvalami egészen biztosan világossá válik: egy országvezető is tévelygő magánemberként éli meg mindennapjait, aki a rárótt feladat súlya alatt görnyedve talán nem is sejti, hogy távlatos gondolkodású, történelmi léptékű államférfiként ítéli majd meg az utókor, miközben ő maga ágytól ágyig tartó nyomorult menekülése közben a hatalom megragadása/megtartása kérdései között őrlődik tanácstalanul és többnyire reménytelenül.