Az AlkotÓ Nem Pihen | OrszÁGÚT
Jankovics Marcell filmje ugyanis olyan összefüggés- és kulturális utalásrendszert halmoz fel, amelybe kb. egy óra után belesajdul a felnőttfej. A gyerekagy ugyan gyorsabban fogja a képi világot, de hiába látja, ha nem rendelkezik olyan háttérinformációkkal, amelyeket előszedve értelmezhető lenne. A legkirívóbb példa erre Az űr című szín: itt Lucifer (a Mikrobi-beütésű robot) módszeresen feldarabolja Ádámot, szerveit műholdakra és gépekre cseréli. A kép forog, az alkotó pihen – a társasházi kamerarendszerek üzemeltetési kérdései | ecovis.hu. Ádám a végén mégis emberré változik vissza, majd visszatér a földre. Azt ugye mindenki tudja, hogy Darth Vaderből sosem lesz újra Anakin Skywalker, bár az egy másik mese… A rendező maga fogalmazott úgy, hogy a szöveget Madách Imre írta, ő "csak továbbgondolta". Kérdés, hogy a koncepció nem csorbul-e. A stábvetítésen az alkotók felfestették azt a víziót, hogy a fiatalok majd ebből a filmből ismerik meg Az ember tragédiájá t. Nos, ha Istennek ugyanaz a színész adja a hangját, aki a mindenkori hatalom letéteményesének is, akkor ott baj van, és nincs az a magyartanár, aki kitisztázza a srácokkal, hogy akkor most ki kicsoda és mi a madáchi mondanivaló… Az ember tragédiája Forgalmazó: Mozinet © 2017-2018 FUNZINE Média Kft.
Az Alkoto Pine Trees
Január 12-én 6-kor újra felolvas anya és fia, ezúttal más szövegekkel, vacsorával. Írj, ha jönnél!
Az Alkoto Pine Lake
A látogatók számára a várkaputól kezdődik a biztonságos sétány, az első letérője pedig a kapuépülethez vezet. Ennek ajtajában szintén információs tábla tájékoztat az egykori funkciójáról, történeti és építészeti részleteiről. A tágas külsővár udvarán északkeleti irányban a Német-bástya magasába fut fel az ösvény, ahol lépcsősorok segítik a könnyebb megközelítést. A várudvarok jó átláthatóak, most a lombmentes fák miatt szinte teljes mértékben áttekinthetőek. A gép forog, (míg) az alkotó pihen | HUP. Utamat a "várbútorok" kategóriáját jelentő ülőpadok és információs táblák szegélyezik, míg kisebb oszlopokon nyíl mutatja a haladási irányt. A Lisztes-bástya előtti táblán például egy kincses legendát olvashatunk. A belsővár kaputornyának hatalmas omladéktömege tetejére szintén lépcső vezet fel, jelenleg ez Szádvár legmagasabb pontja. Innen a régi várurakhoz hasonlatosan áttekinthetjük a környező területet. Összefoglalva a decemberi villámlátogatás eredményeit, mindenképpen örvendetes módon zárult le a Nemzeti Várprogram Szádvárt érintő része.
Sajnos néhány ügyfélnél látom, hogy elkészül a weboldala, és utána sorsára hagyja. Szó szerint, ahogy mondom. Se egy tartalom frissítés, se egy új cikk, semmi. Épp egy ügyféllel beszéltem a múlt héten, és amikor felajánlottam a fejlesztési lehetőséget, ezt a választ kaptam (szó szerint idézem): "Én már nem akarok ezen fejlesztgetni. A ****** már elég jól fel van fejlesztve és nagyon jól működik. Új dolgokat már nem akarok. Amit tudunk, tudunk, kész. Nem akarok már újabb csodákat csinálni. " Ez egy részről örvendetes, hiszen megy a bolt, más részről nem: miért nem akar többet? Mi következik abból, hogy van aki már nem akar fejleszteni? Kérdezem én: egyeseknél miért is van "válság", miért is nem megy jobban az üzlet? Könnyebb elfogadni, hogy valami (nem) működik, ahelyett, hogy tennénk azért, hogy (még) jobb legyen? Mind közül ez az egyik legnagyobb hiba! Miért? A weboldalnak nem egy kiadásnak kell lennie, hanem egy befektetésnek, amely pénzt hoz. Az alkoto pine mountain. Ha valami pénzt hoz, nem akarjuk, hogy még többet hozzon?