Fekete Ruhás Nővér
Hoppá! Visszatért a fekete ruhás nővér, hogy kiigazítsa Orbán hazudozását 2020. 11. 13. Bár már évek óta visszavonult a nyilvánosság elől, most mégis úgy érezte Sándor Mária, hogy muszáj megtörnie a csendet. Sándor az ATV Egyenes Beszéd című műsorában adásában jelent meg több év után a nyilvánosság előtt. Az újbóli megszólalásra a köztévében leadott Orbán-interjú sarkallta. Sándor arra kérte a köztévé dolgozóit, hogy az "ágy mellett állók nevében" vegyék le az interjút a M1 műsoráról. Amikor Krúg Emília műsorvezető megkérdezte, miért szeretné ezt, Sándor Mária azt mondta, egyrészt azért, mert az interjúban Orbán azt mondta, hogy "van egy szabály, hogy egy orvos, egy ápoló hány embert tud ellátni", de a nővér szerint ez nem igaz, ezt a szabályt valójában még a mai napig nem sikerült bevezetnie a kormánynak. Mint kifejtette: ő már 2013-ban is arra kérte a köztársasági elnököt, hogy lépjen valamit a szabályozás érdekében, de ezt azóta sem tette meg. Másrészt az is felháborította a fekete ruhás nővért, hogy Orbán szerint az a szám, hogy egy nővér hány beteget tud becsülettel ellátni (Sándor szerint kettőt), lehet akár 4-re vagy 8-ra is emelni.
Fekete Ruhás Nővér Teljes Film
Felnőtt osztályon az intenzíves nővér (…) két beteget tud becsülettel ellátni. " Orbán Viktor szerint ezt a számot lehet növelni, a 4-et 8-ra és így tovább, de Sándor Mária szerint ez sem így van. A nővér szerint ezt egyszerűen nem fér össze a becsületes ellátással. Sándor Mária arra kéri a laikus miniszterelnököt, inkább maradjon csendben Azért kéri erre a politikusokat, akik nem dolgoznak az egészségügyben, mert itt a legkisebb emberekről van szó, akiket nagyon megbánt, ha az ő szakmájukról próbálja megmondani a tutit egy laikus: "Az, aki nem dolgozik benne, nagyon szépen kérem, ne tegyen szakmai nyilatkozatot, mert ez a valóban benne dolgozót nagyon mélyen érinti. Itt a legkisebb emberekről van szó. És azt is kérem, hogy azt a reklámot, amiben ők azt favorizálják, hogy milyen mértékben emelik az orvosok és nővérek fizetését, szintén vegyék le, mert az van benne, "mert ők megdolgoztak érte" – mondta, majd kérdést intézett a magyar politikusokhoz: A politikusok az gondolják, hogy azokért a milliókért ők megdolgoznak? "
Fekete Ruhás Nővér Videa
Amit a magyar költségvetés az egészségügyön megtakarít, az emberéletben és pénzben a legnagyobb – mert a legkevésbé elfogadható – pazarlás. Mégis, az Orbán-kormány 2010 óta még a szűkebb régióban is egyedülálló restrikcióval sújtja az ellátórendszert. Ennek következményeként a kórházak adósságállománya folyamatosan növekszik, és mára jobbára felemésztette a gyógyászati eszközökkel kereskedők forgótőkéjét. Zombor Gábor szakállamtitkár április elsejére ígért ugyan egy hatvanmilliárdos konszolidációt, csakhogy ez mégsem történt meg; arról nem beszélve, hogy időközben a teljes vertikum tartozása meghaladta a százmilliárdot. És még ha előbb-utóbb törlesztenek majd valamit, akkor is elkerülhetetlen a rendszer további eladósodása, hiszen alapjában alulfinanszírozott. Miközben a szüntelenül fejlődő technológiák és gyógyszerek egyre többe kerülnek, a kormány mind kevesebb anyagi kötelezettséget vállal. Legújabb dörgedelmével arra kötelezte a kórházakat, hogy "üzemgazdasági nullszaldóval" működjenek.
És ebben olykor a kórházi vezetők is cinkosságot vállalnak, mert egyrészt úgy vélik, mindenképp menteniük kell intézményük presztízsét, másrészt nem merik meghazudtolni a felsőbbség állásfoglalásait. Amióta az önkormányzatok fenntartói szerepét átvette az állam, a centralizált irányítás fokozta az igazgatók kiszolgáltatottságát, ugyanakkor csökkentette a finanszírozást. Minden ellenkező kormányzati állítás ellenére folytatódnak az elvonások. Még az elvileg kiemelt szakklinikák büdzséjéből is lefaragnak – holott a szűkös keretek eddig is gátolták a normális gyógyítómunkát. Hosszú ideje mindenki világosan látja az ágazatban, hogy az úgynevezett TVK – vagyis az a teljesítményvolumen-korlát, amely megszabja egy-egy kórház számára az adott időszakra betervezhető műtétek és kezelések számát – nyilvánvalóan nem felel meg a valós igényeknek. A rászorulók mind hosszabb várólistákra kerülnek, mégpedig mindenekelőtt a diagnosztikánál – és ezért egyre több a megkésett beavatkozás. Nem kell talán mondani, hogy ezért mind kevesebben gyógyulnak meg, illetve fokozatosan drágulnak a későn felismert kór gyógyítási költségei.