Móricz Zsigmond: Enyelgés V. : Hungarianliterature

Friday, 12 July 2024
Mondom, éppen ezekről a dolgokról beszélgettünk... Na, most hallgass tovább. A következő pillanatban harisnyát és nadrágot húzok, azután a szobám ajtaját lélegzet-visszafojtva kinyitom. Nem tudom, fejfájás okozta-e, de nyoma se volt bennem a félelemnek. Hallgatóztam. A tolvaj vagy a rabló igen óvatosan dolgozott. Gyilkosság – Wikiforrás. Szinte szakértelemmel. Emlékszem, ott a sötétségben elmosolyodtam ezen a szón, hogy "szakértelem". Azután megtapogattam a karjaimat, éreztem, hogy erős vagyok, és más vágyam nem volt, mint hogy a tolvajt, bár egy pillanatra csak, látni szerettem volna. Szerettem volna megnézni az arcát, a termetét; elbírok-e vele? Barátom, nem tudom megmagyarázni, de olyan bátor voltam, hogy szinte örülni kezdtem a rám várakozó izgalmaknak. Hallhattam, hogy kiemeli az ablaküveget, keresztülhasítja a függönyt, és bemászik a dohányzóba, ahol a pénzszekrény és a gazdasági számadások állnak. Én akkor már a könyvtárba lopóztam át. Most már csak egy ajtó választott el bennünket. Nemsokára egy gyufa sercegését hallottam, mire elöntött az izzadtság.

Függöny Ajtó Helyett 2021

Egy hónap se telt bele s már hirek jelentek meg a darabról az ujságokban. A czég belefeküdt a dologba. Mondják, hogy maga a főnök járt fenn néhányszor az igazgató urnál. Pohos kis emberke, a kinek vastag aranyláncz feküdte végig a hasát és a ki nagy megvetéssel járta ezt a házat, hanem hát mégis tudni akarta, hogy mit alkotott voltaképen a fiu. Kiváncsi volt különben az egész városrész, a nagy boltok, nagy raktárak kerülete s hirtelen divatba jött a drámai mü. Függöny ajtó helyett 2021. Az előadásra persze hazajött a szerző is. Egy kicsit előbb, hogy benézhessen a próbákra is s hogy kissé együgyü mosolylyal végigsétálhassa az utczákat. S érdekes figura lett belőle, s nézték - s mivelhogy buta fiatalembernek látszott, hát bámultak azon, hogy hogy jutott idáig. Nagyszerü, milyen fiatal és semmit se mutat - ezt mondták. Az öreg boltos azonban már egy kis önérzettel nézett utána, ha a kapu előtt föllépett a kocsiba s elment. A rengeteg pulton végig, töméntelen posztó meg selyem, meg efféle alatt végigment a hir: megy a szinházhoz.

Függöny Ajtó Helyett Angolul

Gács egyszer azt vette észre, hogy a mikor jön, az ajtónálló szolga ur mosolyog. Iszonyu dühvel járta végig párszor a szük kis előszobát s hirtelen kifordult az ajtón. Azt vette észre tudniillik, hogy most már mindjárt tombolni fog és ordítani s tökéletesen elrontja aztán a dolgát. Pedig hát akárhogy is, pénzt kell csinálni a darabból, mert hát a darab ezidőszerint az egyetlen tőkéje volt. Micsoda tőke, hogy kellett összehordani... Gács Sándor tudnillik ujságiró volt. Függöny ajtó helyett angolul. A rendőrséghez járt hirekért s mig a felső irodákból lehozták az ujságok számára szánt dolgokat, elővette a papirosait és irkált rajtuk. Meg olvasgatott belőlük s egy kicsit kábultan törte a fejét egy-egy kifejezésen, a mi még mindég homályos volt. A redakczióban is irkált, meg otthon is, közben azonban megrendelései akadtak, hát azokat látta el. Irt a hentesek közlönyébe és a pékszaklapba is. Egy gyermeklapba is liferált közleményeket s négy, öt, néha hatforintos honoráriumokat vágott zsebre. Ezzel persze nem lehet frissíteni az otthont.

Függöny Ajtó Helyett Most

A nagyságos asszony hallgatott. – Ma nem kell vacsora, – szólt a férj – ma kint vacsorálunk. A lány egy szó nélkül sarkonfordult s elment. Az asszonyka így szólt: – Látta milyen dühös?... s tudja mért: mert ő: nem én... mert ő szeretne idebenn lenni s azt szeretné, ha én volnék odakinn, az ő cselédje, mert érzi, hogy az a munka, amit ő végez, éppen olyan értékű, mint amit én végzek és az, amit maga végez: mert maga egyáltalán ne legyen elbizakodva: maga nem tulajdonosa a feleségének, s nem gazdája a cselédjének: maga egy éppenolyan nulla, mint a másik kettő, vagy a másik kettő éppenolyan érték, mint maga. És tudja, ha mégis van magában érték, mennyi van? – Mennyi? – Amennyi szerelemre képes tud lenni. – Kis babám, bocim, – dünnyögte a férj – mintha, soha össze nem koccant volna a szavuk s az érzésük, – maguk nők: maguk... hogy ennyire csak a szerelemnek élnek, s csak a szerelemből... – Csak szeretnénk... – mondta halkan az asszonyka – de nekem még iskolába kellene járni... – Dedóba... – mondta a férje, s megcsókolta... A láthatatlan légió/Befejezés – Wikiforrás. Az asszony összevonta szemöldökét: – Nem kell nekem sem dedó, sem iskola, sem színház: csak maga ne lépjen ki soha ebből a házból... A férj ravaszul mosolygott, szerencsére már nagyon alkonyodott s nem látszott az arcán sem a mosoly, sem a ravaszság: – Soha.

– Hogy hazudik, – mondta az asszony – hogy hazudik... De nem szólt többet, csak szorosan magához fonta két szép karjával az ura fejét, hogy megfulladjon a szerelemtől, s ne hazudhasson soha többet.

És ez?... Micsoda? hannes Livingstone és Anna Livingstone folyó hó 15-én felkeresik Archibald és Oliver Yolland grófokat... A gróf sokáig ült a papírral a kezében, aztán felelt. Hogy a grófok szívesen látják... És 15-én megjöttek a vendégek. Sajnos, a leány hangja alig változott, és kissé különös volt népiességével az ódon falak között. De a gróf észre sem vette. Ő nem vett észre semmit. Csak nézte a lányt. - Rémes ember vagy, öregem - mondta Livingstone. - Húsz éve ismerlek, de még most sem tudom, ki vagy. - Én annál inkább - mondta Anna és sugárzott. - Makacs! Makacs gyerek! Igen, igen, hiába néz, kedves hódító úr! Én azért férkőztem a közelébe, hogy nevetségessé tegyem. Azután én lettem nevetséges... Az apám készítette elő Urungiban a csúfos blamázst, és nekem kellett volna világgá kürtölni. Gyűlöltem, mert úgy éreztem, hogy minden baj maga miatt ér bennünket. Aztán... Egyszer csak nem tudtam gyűlölni... Függöny ajtó helyett most. És most ez lett belőle... - Mi?... - kérdezte mohón a gróf. A lány elpirult. - Amikor ott betegen mindent elmondott, és diktálta a levelet... Akkor már... Szóval... Meg akartam menteni... De a riport is kellett, megállapodtam már Forsterrel.

Muskátli Vendéglő Csokonyavisonta