Adtam hát a csendőrbiztosnak is egyet... És erre aztán megkezdődött... Indulatba jöttem, méltóságos uram, de hiába, verés nélkül nem lehet boldogulni. Ha nem verjük meg az ostoba embert, csak bűnt veszünk a lelkünkre. Különösen, ha megérdemelte... ha például zavargásokat...
– Engedelmet! Hiszen van elég ember, aki rendet tartson. Itt a csendőrbiztos, a sztaroszta, meg a rendőr...
– A csendőrbiztos nem nézhet minden után. Meg aztán nem is ért hozzá úgy, mint...
– De értse meg már, hogy ez nem a maga dolga! – Hogy tetszik mondani?... Hogyne volna az én dolgom? Furcsa... Az emberek pimaszkodnak, és ez nem az én gondom! Fordító hang alapján járó szabadság. Tán dicsérjem őket érte, vagy mi? Most például panaszkodnak ellenem, mert megtiltom nekik, hogy énekeljenek. Dehát mi jó is van abban, az éneklésben? Ahelyett, hogy valamivel foglalkoznának, csak énekelnek... Aztán azt a divatot is bevezették, hogy este a lámpánál üldögélnek. Alvás helyett csak fecsegnek és röhögnek. Ezt fel is jegyeztem ám magamnak. – Mit jegyzett fel magának?
- Fordító hang alapján keresés
Fordító Hang Alapján Keresés
Ahol pedig egymástól eltérnek, könnyű meglátnunk, hogy ez azért történik, mert mindegyik más-gondolkodásu és máserkölcsű népnek beszél. De ők a legértékesebb emberek! Az első regény amit olvasunk: Robinson. Az első filozófia: Büchner. Robinson édes tej. Büchner édes méreg. E méregnek ugyanaz a hatása a lélekre, mint az első pipának a testre. Mert csak az éretlen elméjű emberek olvassák komolyan, akik még ellent-gondolni nem tudnak. Prisibejev altiszt – Wikiforrás. Büchner kimondja, hogy nincs Isten, mert nem láthatjuk, s mert a Föld nem paradicsomkert. Az ő feje az a lámpás, amelylyel be lehet világítani a Végtelenség templomába. Az ő keze az az erő, amelylyel le lehet rántani az Istent a világmindenség közepéből. Mily együgyűség! Ha Büchner festőnek született volna, bizonyosan azt a képet festette volna meg, hogy az Istent az emberek rabláncon hurcolják a guillotin alá. Ha valaki gyermekkorában kapna egy üres könyvszekrényt, érdekes lenne följegyezni, hogy ötven éves koráig hányszor és hogyan változna benne a könyv? Az értelmi fejlődésnek lépcsőzetét látnánk a följegyzésben.
A farsang, a nagy ivások. Legdicsőbb valami az izomerő. Költők rongyoskodnak, mészárosok pompáznak. A Sekszpir drámák írója iránt senki se érdeklődik: maga Sekszpir igazgató ur irja-e vagy másvalaki az ő nevén? Mese. Okuljatok! A fülemile egyszer egy szamarat látott csöndes legelésben a telek végén. Szólott elgondolkodva:
- Szenvedek, ha elmaradottságot látok. Tudom, hogy nem tehet róla szegény, és Isten őrizzen attól, hogy megvessem őt. De szeretnék rajta segíteni. A műveltség ős-elemi iskolája a dal. Megajánlom neki, hogy művelem. A szamár beleegyezett. A leckét mingyárt meg is kezdték. A szamár leheveredett a fa árnyékába. A fülemile meg rászállt egy kiálló ágra, és megeresztette édes tudományát: dalolt, csicsergett-csattogott torokfáradásig. Mikor aztán a szamárra nézett, hogy lássa a hatást, azt látta, hogy a szamár álmosan bóbiskol. Fordító hang alapján tulajdonos. A fülemile elhallgatott. A szamár még csak a fülét se billentette meg. De íme a telek tulsó végén megszólal egy másik szamár: éktelen nyers és értelmetlen nyikácsolás a hangja...
A szamár szeméről egyszerre ettünt az álmosság.