Vári Fábián László
Vári Fábián László: Tábori Posta
Sőt, az elmúlt harminc években nagyon sokan családostul számolták fel kárpátaljai létüket, s költöztek át az anyaországba. S aki követi a híreket, az érzékelheti, az ukrajnai helyzet napról napra fokozódik. "Felöltözöm talpig titánba" De Vári Fábián László maradt. Tanít, gyűjt és ír. Pár évig aktívan politizált is. Már említett, 1992-ben megjelent debütáns kötete (Kivont kardok között) után folyamatosan jelennek meg a verseskötetei (Világtalan csillag, Harminchárom év, Jég és korbács, Ereimben az idő), népballada-gyűjtése (Vannak ringó bölcsők), ruszin balladagyűjtése (A kakukknővér), s két életrajzi regénye (Vásártár, Tábori posta) is megjelent. Előbbi a gyerekéveit, utóbbi azt a bizonyos németországi katonaéveket eleveníti fel. Főszerkesztője az Együtt c. lapnak, amely nem véletlenül vette át annak a bizonyos hatvanas évekbeli kezdeménynek a nevét. Az Ungváron alkotó Balla D. Károly írja a költészetéről: "Versei nemcsak hogy kiállták az idő próbáját, hanem a legáltalánosabb (ha tetszik: összmagyar) szempontból nézve is magas nívón reprezentálják poézisünknek azt az ágát, amelyet népi gyökerűnek és nemzeti elkötelezettségűnek szokás nevezni.
Könyvajánló: Vári Fábián László
A hatalom bornírtságát jól jelzi, hogy kivetette a versből az Isten szót, de nem vette észre a vers lényegi mondanivalóját. Vári Fábián László hetvenévesen is teszi a dolgát. Kárpátalján. Bár korántsem derűlátó. Évekkel ezelőtt, az akkor 80 esztendős Csoóri Sándornak írta: Bebábozódtak álmaink, lélekig járunk a hóban. Beállt a víz, a malom áll. Ha te rendelted így, jól van. Virághagymába, gyökérbe a dal is visszahúzódott. Előbűvölni nincs szavunk. Uram, te őrzöd a kódot. Uram, a sértett vad figyel, a gyilkolás járhat eszébe'. Ónszürke égen délibáb? Csak jövőtlenségünk képe. "Mert fogyunk, fogyunk csak. //Folyton…" De a remény mégis marad, hisz tudjuk: Ugocsa non coronat. Vári Fábián Lászlót 2021. március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki. Megosztás Címkék
Rendhagyó és igen meghitt alkalomra került sor Magyarország Beregszászi Konzulátusa Munkácsy Mihály termében. A külügyi képviselet irányítói, barátok, pályatársak, munkatársak és a sajtó képviselői – természetesen a járványügyi szabályokat betartva – köszöntötték a hetvenedik születésnapját a közelmúltban ünneplő, idén Kossuth-díjjal kitüntetett Vári Fábián László költőt, prózaírót, néprajzkutatót. Ő ma a kárpátaljai magyarság szívhangja – fogalmazott beszédében az ünnepelt egyik méltatója. Verseit, regényeit, elbeszéléseit jellemezve pedig ezt olvashattuk: írásait a mindenek felett álló szépségigény jellemzi. Maga az alkotó pedig arra a kérdésünkre, hogy mi ma egy (kisebbségben élő) költő-író feladata, így fogalmazott: legfőképpen az, hogy olyan művek kerüljenek ki a tolla alól, amelyekben az egyéni törekvéseken keresztül a közösség sorsa, annak vágyai, céljai és álmai megfogalmazódnak. Méltatásában Szilágyi Mátyás főkonzul a következőket hangsúlyozta: Vári Fábián László a KMKSZ alapító tagjaként, alelnökeként az 1990-es években a kárpátaljai magyar nemzeti önmegfogalmazás, a szellemi-kulturális-közösségi eszmélés és önrendelkezés tevékeny kezdeményezője és alakítója.