A Rab Gólya Arany János Gimnázium

Arany János: A rab gólya Árva gólya áll magában Egy teleknek lábjában, Felrepülne, messze szállna, Messze, messze, Tengerekre, Csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, El-elúnja egyik lábán, Váltogatja, cserélgeti, Abban áll a Mulatsága. Ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! Négy kerítés, négy magas fal: Jaj, mi haszna! A rab gólya arany jános általános iskola. Bár akarna, Kőfalon nem látni átal. Még az égre fölnézhetne, Arra sincsen semmi kedve: Szabad gólyák szállnak ottan Jobb hazába: De hiába! Ott maradt ő, elhagyottan. Várja, várja, mindig várja, Hogy kinő majd csonka szárnya S felrepül a magas égig, Hol a pálya Nincs elzárva S a szabadság honja kéklik. Őszi képet ölt a határ, Nincsen rajta gólyamadár, Egy van már csak: ő, az árva, Mint az a rab, Ki nem szabad, Keskeny ketrecébe zárva. Még a darvak hátra vannak, Mennek ők is, most akarnak: Nem nézi, csak hallja őket, Mert tudja jól, Ott fenn mi szól, Ismeri a költözőket. Megkisérté egyszer-kétszer: Nem bírná-e szárnya még fel: Hej, dehogynem bírná szárnya, Csak ne volna Hosszú tolla Oly kegyetlen megkuszálva!

1. A rab gólya arany jános utca
2. A rab gólya arany jános általános iskola
3. A rab gólya arany jans cappel
4. A rab gólya arany jános családi kör

A Rab Gólya Arany János Utca

Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja. Jogát, úgymond, ő nem hagyja. Inkább fölmegy a királyig Térden csúszva: de a füttyöt, Mely az ős diófárul jött, Nem engedi, nem! halálig. Nyomatékul egy tallért dob Az igazság mérlegébe, Mit a bíró csúsztat a jobb Oldalon levő zsebébe. Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság: Nem rest a biróhoz menni Hogy panaszát meghallgassák. Arany János: „A tölgyek alatt” : hungarianliterature. Így s úgy történt, - elbeszéli, Övé a fütty, ő azt véli: Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per. Hisz azt látja Isten, ember! - De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, Az ütlegből sokat elvesz És a joghoz egy tallért tesz, Mely is a birói zsebben Bal felől, a szív iránt, Meghuzódik a legszebben. Felderüle a kivánt Nap, mely a vitát eldöntse, Hogy a fülemile-pörben Kinek szolgál a szerencse. Ámde a birót most cserben Hagyja minden tudománya, És ámbátor Két prókátor Minden könyvét összehányja, S minden írást széjjeltúr is: Ilyen ügyről, Madárfüttyről, Mit sem tud a corpus juris; Mignem a biró, haraggal Ráütvén a két zsebére S rámutatván a két félre, Törvényt monda e szavakkal A szegény fülemilére: Hallja kendtek!

A Rab Gólya Arany János Általános Iskola

/Margitsziget/ A tölgyek alatt Szeretek pihenni, Hova el nem hat Város zaja semmi. Zöld lomb közein "Áttörve" az égbolt S a rét mezein Vegyül árny- és fényfolt. A tölgyek alatt Oly otthonos itten! Évem leapadt: Ime, gyermek lettem, Mint mikor a tölgy Sudarát megmásztam, Hol seregély költ - S vígan madarásztam. A tölgyek alatt Több egykoru társsal Madárfiakat Kifeszíténk nyárssal; Jó tűz lobog ott, Zizeg a kis bogrács - S ha bealkonyodott, Haza már egy ugrás. A tölgyek alatt Örömest valék én, Bár a madarat Hagytam utóbb békén; Gyermeki önző Korom' ifju ábránd Veszi ösztönző Szárnyára, s tovább ránt... De tölgyek alatt, Valamerre jártam, Szűlőhonomat, Csakis ott - találtam; S hol tengve, tunyán Hajt, s nem virul a tölgy: Volt bár Kanaán, Nem lett honom a föld. - A tölgyek alatt Még most is el-űlök; Bűv-kép csalogat, Ábrándba merűlök; Hajó-kerekek Zubogását hallom... Arany János: A walesi bárdok : hungarianliterature. "Hajrá, gyerekek: A vízi malom! " A tölgyek alatt Im, meglep az alkony, Hűsebb fuvalat Zörög át a parkon; Felhők szeme rebben: Haza sietek, Jobb ott, melegebben, Ki vén, ki beteg... A tölgyek alatt Vágynám lenyugodni, Ha csontjaimat Meg kelletik adni; De, akárhol vár A pihenő hely rám: Egyszerüen bár, Tölgy lenne a fejfám!

A Rab Gólya Arany Jans Cappel

Rákóczi Ferenc hí, a szabadság lelke. " És amint a szózat ereje megdördült, Lenn, a süket mélyben, tompa visszhang éled, Mintha most riadna serkentőt az a kürt, Mellyel idéz majd az utolsó itélet: S emelkednek onnan, erőre hajolva, Sötétlő alakok, mint megannyi fejfa. Szótlan seregelnek fejedelmök mellé Hívei, kik egykor vele halni jöttek, Kikben a mult század lelke megismerné Csákit, Zait, Mikest, Pápait, és többet; Radalovics papot, kiknek, mig napja múl, Nem a neve hangzott – szive vert magyarúl. "Miért buslakodtok, némán vesztegelve? " Hallatszik megint a fejedelmi szózat, "Nincs többé bilincsen a szabadság nyelve, Mint az ég haragja, oly hangosan szólhat, Hogy, mint nyárfa lombja, mit az ősz letarlott, Reszketve lehulljon, ha ki van még, zsarnok. Nem érzitek-é a körülfolyó léget, Mint emel, mint éleszt, mint ragad magával? Fölvet az ár; a föld egyre alább mélyed... Vitetünk, száguldó szélnek rohamával. A rab gólya arany jános családi kör. Vigan, ti halottak, ti számkivetettek! Most mindenki vígad, csak az ármány retteg.

A Rab Gólya Arany János Családi Kör

Emléke sír a lanton még - No halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd. " Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl, Minden velsz énekest! Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. - S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány. Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. - Ha, ha! mi zúg?... A rab gólya arany janis joplin. mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik. " Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma... De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát.

A világ egy kopott szekér, Haladna, de nem messze ér; Itt is törik, ott is szakad: Sose féljünk, hogy elragad. A világ egy régi mente, Moly, penész, por összeette, Folt sem állja, foldani kár: Cérna után szakad mindjár'. A világ egy tói malom, Néha tenger vize vagyon, Néha csepp sincs, úgy kiszárad; Amint kéne, sosem járhat. A világ egy vén muzsikás, Nem tud ő már kezdeni mást; Minden hangból húz csak felet, Minden nap egy nótát feled. A rab gólya - Arany János - Régikönyvek webáruház. A világ egy rozzant csárda, Rossz menedék télbe', nyárba'; Télbe' fázol, nyárban ázol: Mégis benne éjszakázol. Részeg ember ez a világ: Ötször, hatszor egy nyomba hág; Kész ugorni hegyen völgyön S felbukik a síma földön.