Számvitelről Szóló Törvény
Tehát a futópadhoz kapcsolódó, az előbbiek szerint elszámolt személyi jellegű ráfordítás (egyéb kifizetés) a társasági adóban elismert költség. Hozzon ki többet az Adózónából! Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is. Számvitelről szóló 2000. évi c. törvény. Ön még nem rendelkezik előfizetéssel? library_books Tovább az előfizetéshez Előfizetési csomagajánlataink Hozzászólások (3) További hasznos adózási információk NE HAGYJA KI! Szakértőink Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől Együttműködő partnereink
Kockázatos Lehet A Devizaszámla Forintos Kiegyenlítése - Adózóna.Hu
Jövőbeni kötelezettségekre képzett céltartalék A számviteli törvény szerint céltartalékot kell képezni a gazdálkodónak, a jövőbeni kötelezettségekre, amennyiben annak feltételei fennállnak. Jövőbeni kötelezettségek a múltbeli, illetve a folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségek, amelyek a mérlegfordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította. Kockázatos lehet a devizaszámla forintos kiegyenlítése - Adózóna.hu. 1. Végkielégítésre, leépítésre képzett céltartalék A Munka Törvénykönyv előírásai szerint a munkaviszony, felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait. Amennyiben a végkielégítésre, tervezett elbocsátásokra, leépítésekre vonatkozó információk a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre állnak, akkor ezek információk ismeretében, a jövőbeni kötelezettségekre a gazdálkodónak céltartalékot kell képeznie.
Ez azt jelenti, hogy ha a szerződésben az ellenértéket devizában határozták meg, akkor azt devizában is kell számlázni méghozzá olyan összegben, amely szerződésben szerepel, illetve azt devizában kell kiegyenlíteni. Ha a devizában kiállított számlán szereplő ellenértéket forintban szeretnék kifizetni, akkor ennek szabályos módja, hogy a számla is forintban tartalmazza az ellenértéket. Ehhez pedig az szükséges, hogy a számlát megalapozó szerződést módosítsák, abban az ellenértéket euró helyett forintban határozzák meg. Ezt követően sztornírozni kell a devizás számlát és forintban kell azt kiállítani. Ha mégis forintban egyenlítik ki a devizában kiállított számlát, akkor annyi forintot kell az eladónak kapnia, amennyi ahhoz kell, hogy a kiegyenlítés napján a számlában szereplő eurót a hitelintézettől meg tudja vásárolni (ez esetben az euró mennyiségét az eladó által választott hitelintézet devizaeladási árfolyamával szorozva határozható meg a szükséges forintösszeg). Az eurót pedig a devizaszámlára kerülés napján érvényes – a vállalkozó által választott – árfolyamon kell nyilvántartásba venni az Sztv.