Lovagi Torna Fegyverei
Parasztháborúk A középkor folyamán időről időre vészjósló örvényeket kavartak a legnyomorultabb, ám legnépesebb réteg lázadásai. A parasztok viselték a korabeli államok terheit, s szenvedték el a hatalom rossz kormányzását. Minden kivetett adógarast ők termeltek meg, minden kül- és belháború őket sújtotta. A paraszt tűzhelyadót fizetett, papi tizedet, kapuadót és "ajándékot" volt köteles adni az urának, tulajdonképpen mindegy milyen alkalomból. Fizetnie kellett az őrlésért, az almabor készítésért, pereskedésért az úriszéknek, sőt halálakor "végső" illetéket, különben javai bánatpénzként az uraságra szálltak. A lovagi torna | D.A.K.L.E. :: Debreczeni Arany-Keresztes Lovagok Egyesülete. A földművelés szabályai, és a törvények az uraknak kedveztek. Az egyház támogatta ezt a rendszert, mert érdeke az erősekhez fűzte. Azt tanította, hogy amelyik paraszt rosszul dolgozik, vagy vét a törvények ellen örökké a pokol tüzében fog égni, s aki nem fizeti meg a papi tizedet az a lelki üdvösségével játszik. Természetesen a parasztok között is fellelhető rétegződés: az eke és az igásállat volt a választóvonal.
A Lovagi Torna | D.A.K.L.E. :: Debreczeni Arany-Keresztes Lovagok Egyesülete
Az ehhez szükséges muníció kiválasztásában a támadók kreativitása szinte határtalan volt: állati tetemeket, méhkasokat, foglyok levágott fejeit, sőt élő foglyokat is berepítettek a várfalon belülre. A harcmezőn zajló ütközetekben alulmaradó lovagoknak legtöbbször nem kellett az életükkel fizetniük, ugyanis az ellenségnek olykor több hasznot hozott, ha a legyőzött ellenfelet foglyul ejtette, hogy váltságdíjat kérjen érte. A drága fegyverzetét azonban mindenképpen elvette. A több falu árát érő fegyverzetről számtalan tévedés él ma is a köztudatban. A legnagyobb tévhit, hogy a lovagok ólomsúlyú páncélt hordtak. A fejet évtizedeken keresztül az úgynevezett normann sisak védte, amely a szemeket és a szájat szabadon hagyta. A keresztes háborúk során a XIII. században elterjedt csuporsisak már az egész fejet védte, ám többször is beigazolódott a védőfelszerelés nyilvánvaló hátránya: egy-egy forró nyári napon gyakran többen fulladtak meg vagy kaptak hőgutát a sisak alatt, mint ahányat az ellenség terített le.
századig a valódi harcok körülményeit élhették át. Az éveken át tartó folyamatos "edzés" során huszonéves korukra megszerzett erejük a mai rögbijátékosokéval vetekedett. Negyvenéves korukra, ha megérték, a súlyos megpróbáltatások, az állandó hadakozás, a túlfűszerezett és zsíros ételek, a jelentős mennyiségű alkohol megtették a hatásukat: életük alkonyára érve a reuma, a romlott fogak, a sajgó hát, belső szervi megbetegedések és a fáradtság volt a fő ellenségük. Halálos lovagi tornák A lovagi tornák pompája, ünnepi jellege és − mai szóval élve − fesztiválhangulata egy hosszabb távú fejlődés eredményei voltak. Kezdetben a nemesek egymás között beszéltek meg találkozókat a nyílt pusztában, amelyek gyakran tömegverekedéssé fajultak, és számos halottat vagy súlyos sebesültet eredményeztek. Az egyház folyamatos tiltakozása és a lovagi eszmék fejlődésének hatására aztán civilizáltabb formát öltött a versengés. Fokozatosan elkezdték írásban is rögzíteni a lovagi viadalok szabályait annak érdekében, hogy így biztosítsák a felek egyenlő küzdelmét.